* Csíksomlyói segítő Szűz Mária könyörögj érettünk! * Áldott Napokat *

e-Szó


  1. A mai szentmise evangéliumi részlete az Ó-szövetség és Új-szövetség küszöbén álló, nagy adventi személyiségét, Keresztelő Jánost állítja példaképként elénk.
    Jézus megdicséri az ő előhírnökét:
    „Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.”Az ő küldetése volt lezárni az Ó-szövetséget és rámutatni az Isten Bárányára, akiben Isten Új szövetséget kötött népével. Keresztelő János megérdemelte a dicséretet, mert derekasan helytállással teljesítette hivatását. Feltűnő Jézus második mondata, ami elhangzott az evangéliumban: „De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.”Azaz Keresztelő Jánosnál. Ez csupán azért, mert Keresztelő János még fél lábbal az Ó-szövetségben áll. Nem Keresztelő János miatt, hanem miattunk mondja Jézus, akik már az Új szövetség gyermekei vagyunk, hogy ráébredjünk a felkínált lehetőségre és keresztény hivatásunkra.
    Ezt jelzi a következő tömör szentírási mondat is:
    „A mennyek országa erőszakot szenved.”
    Természetesen nem fizikai, vagy szóbeli erőszakoskodásra biztat Jézus, ez teljesen félreértése lenne Jézus tanításának. Arról van szó, hogy erőfeszítés nélkül, nem nyerhetjük el az üdvösséget.
    Ez az erőfeszítés vágyaink és törekvéseink helyes irányba terelését jelenti.
    Imádkozzuk mi is az alázatosság litánia szavaival:
    „Hogy másokat énnálam jobban szeressenek,
    Hogy másokat többre becsüljenek,  
    Hogy világ szemében nőjön más, én hadd csökkenjek,
    Hogy mást válasszanak ki, engem félre téve,
    Hogy mást magasztaljanak, észre nem is véve,
    Mindenben más előzzön meg fölénybe – Hogy ezt kívánjam, Uram Jézus, add kegyelmedet!  

                                                                (Rafael Merry del Val bíboros, Az alázatosság Litániája)

  2. Az adventi utunk felénél járunk. Egy zarándokúton bele is lehet fáradni. Hisz, az fárad el, aki erőfeszítést tesz. Ezért lelkesítőek a szentírási szakaszok biztatása Izaiás próféta ajkáról: „Isten erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerülteket…. Még a fiatalok is elfáradhatnak…., de akik az Úrban bíznak Új erőre kapnak.”
    Az evangélium még személyesebb hangvétellel folytatja. Ez természetes is, ugyanis Jézus Krisztusban Isten személyes arca nyilvánult meg: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket.”
    Nincs olyan ember, aki élete folyamán a fáradságnak valamilyen formáját meg ne tapasztalta volna. Annyiféle fáradság, ellankadás lehetséges, kezdve a fizikai fáradságon át, egészen a lelki elernyedésig, vagy akár a fásultságig.
    Ilyenkor a legnehezebb, hogyha elhalványul, vagy elfogy a remény arra, hogy hamarosan lehetőség lesz a pihenésre. Vagy nincs remény arra, hogy találkozni fogunk valakivel, aki erőt önt belénk, aki felvillantja előttünk a szabadulás lehetőségét.
    Jézus minden élethelyzetre felkínálja az ő segítségét, személyes támogatásáról biztosít. Arra ösztönöz, hogy bármilyen nehézség, fáradság esetén, forduljunk bizalommal hozzá, mert ő mindig jelen van a mi számunkra.
    „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek.”
    Engedjük, hogy a mai napon, ebben az adventi szentmisében az Úr Jézus mellénk szegődjön és elkísérjen a nap minden szakaszán. A közös- és személyes imában, énekekben, de legfőképpen a szentáldozásban tárjuk eléje aggodalmainkat, nehézségeinket és fájdalmainkat. Ugyanakkor fejezzük ki a bizalmunkat, belé vetett hitünket, hogy megvigasztalhasson minket, reményt nyújthasson, és így új erőre kapva mi magunk is mások számára a remény embereivé váljunk.


  3. 50 évvel ezelőtt egy bronzgyűrűt találtak a Betlehem környéki Heródes-ásatás során, mely leletről mára kiderült, hogy Pontius Pilátus, Jeruzsálem római kormányzójának és Jézus keresztre feszíttetőjének gyűrűje volt.
    A gyűrűn szerepel Pilátus neve, amelyet egy speciális kamera segítségével fedeztek fel az Izrael Régészeti Hatóság laboratóriumában történő bevizsgálása során. A gyűrűn görög betűkkel szerepel, hogy "Pilatus". A felirat egy borospohár képét futja körbe.
    Danny Schwartz a Héber Egyetem professzora azt nyilatkozta, hogy a Pilátus név igen ritka volt akkoriban Izraelben. "Nem tudni semmilyen más Pilátustól abban az időszakban, továbbá a gyűrű is azt mutatja, hogy egy gazdag, befolyásos ember tulajdonát képezte." - mondta Schwartz.
    A gyűrűviselet akkoriban igen gyakori volt a gazdagok körében. Az ezen az ékszeren lévő betűk és jelek alapján a hivatalos dokumentumokra történő pecsételés is ezzel, és olvasztott viasz használatával történt.
    "A kutatók úgy vélik, hogy a kormányzó a napi munkája során használta, vagy az egyik tisztségviselője pecsételhetett vele Pilátus nevében, de mindenképpen aláírásra, hitelesítésre szolgált." – mondta a professzor. A gyűrű tehát minden kétséget kizáróan az Újszövetségben is megjelenő Pontius Pilátusé volt.
    Pilátus volt Júdea tartomány ötödik prefektusa, Tiberius császár szolgálatában 26-tól 36-ig, bár a pontos dátumok kapcsán van némi vita. A gyűrűt eredetileg a Gideon Forster héber egyetem professzora találtatta 1968-1969 környékén, de bevizsgálására csak most került sor.


    Forrás:  http://www.terrasanctablog.org/2018/12/02/lenigma-di-un-antico-anello-appartenne-a-pilato/
                  http://www.nicelife.hu/hirek/vallas/pilatusgyuru.php
  4. Tarsoly Mátyás OFM Betlehemben, interjú

  5. Szeplőtelen fogantatás ünnepe az ember negatív válaszát hivatott kijavítani és pozitívra változtatni. Az ősbűn elkövetése után az első ember, Isten hívására így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert mezítelen vagyok, tehát elrejtőztem.”Ez volt sajnos az első ember hozzáállása, amely nyomott hagyott az Istennel való viszonyunkban. Minden ember az eredeti bűnnel születik a világra.
    Isten üdvözítő terve Mária személyében egy olyan teremtményt választott ki, akiben nyilvánvalóvá lett az ő szeretete, és az embernek készített üdvösség.
    Mária lelkét nem terhelte az eredeti bűn, sem személyes bűne nem volt. Tehát szeplőtelenül tiszta maradt létezése első pillanatától kezdve, egészen a mennybe felvételéig. Az emberiség, de még a hittudósok is nehezen jutottak el ennek a ténynek a felismeréséhez. A szeplőtelen fogantatás hittitkának nagy magyarázója és védelmezője egy ferences hittudós: Duns Scotus volt, akinek a sírját az ősz folyamán Kölnben meglátogathattuk. II. János Pál pápa 1993. március 20-án, amikor ünnepélyesen kihirdette Scotus tiszteleténekmegerősítésétazegész egyházban így mutatta be:"Istendicsőségeragyog föl boldog Joannes Duns Scotus tanításában és életszentségében, aki a megtestesült Igehirdetőjeés Mária szeplőtelenfogantatásánakvédelmezőjevolt." Duns Scotus a magyarázatában nagyon egyszerűen és érthető módon vázolta fel, hogy a mindenható Isten megtehette, hogy Máriát megőrzi az eredeti bűntől. Ezt illett is megtennie, hogy az Ő szent Fiának szeplőtelenül tiszta édesanyja legyen, és meg is tette. Tehát Máriát megőrizte az eredeti bűn foltjától. Nyilván Mária is, Jézus Krisztus megváltó érdeméből volt mentes az eredeti bűntől és ezt Isten számára előre vételezte. Ugyanakkor Máriában a megváltott ember mintája áll előttünk, aki személyes döntésével nem bújt el Isten elől, mint az első ember. Hanem az üdvösségtörténet meghatározó kegyelmi pillanatában azt mondotta: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
               Mi az eredeti bűnnel születtünk a világra, de a keresztségben Isten eltörölte lelkünkről az ősszülők által elkövetett bűnt. Ugyanakkor ez kapuként nagyon sok kegyelmi segítségnek utat nyitott. Szent Pál apostol ezért ad hálát az efezusi hívekhez irt levelében: „Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Lelkének minden mennyei áldásával megáldott minket Krisztus által.”
    Isten kegyelmi ajándéka egyben feltételezi és igényli a mi személyes együttműködésünket. Szintén szent Pál írja az első olvasmányban: „Szolgáljunk … fölsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket.”Máriához hasonlóan nekünk is készségesnek kell lennünk, hogy a hivatásunkból fakadó feladatoknak-, szolgálatoknak eleget tegyünk. Hozzáállásunkkal, törekvésünkkel nekünk is együtt kell működnünk Isten kegyelmével, hogy ami negatív bennünk-, körülöttünk, az pozitívvá változzon. Így leszünk mi is a megváltás munkatársaivá ott, ahová a gondviselés állított, ott ahol felismertük, hogy Isten kegyelmi segítségével tennivalónk van.

  6. Az Ó-szövetségi olvasmányban Izaiás próféta ellentétpárokban arról beszél, hogy miként valósul meg a messiási idő. Az Úr Jézus meghozta a megvalósulást, de a saját érdekünkben szűkség van a mi közreműködésünkre is. Mindez adventi feladat és lehetőség számunkra.
    A próféta így ír„Azon a napon a siketek is meghallják az írás szavát, a vakok szeme pedig látásra nyílik a sötét homály után.”Az evangéliumi részben hallottuk is Jézus gyógyító csodáját, amikor meggyógyított két vakot: „megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!”A két vak fizikailag nem látott, mégis benső látással megtalálták a helyes irányt, mert Jézus nyomába szegődtek és követték őt. A szentírás értelme és tanítása akkor tárul fel, hogyha erőfeszítést teszünk annak megértésére.Nélküle süketek maradunk mindarra, amit Isten üzenni akar számunkra. A kegyelem segítségével azonban a lelki szemünk is megnyílik a látásra.
    „A szelídek ismét örvendeznek az Úrban…. „ A gyenge és erőtlen legtöbbször elnyomásban részesül, azonban az Isten erejével vállalt szelíd magatartás és hozzáállás Istentől kapott erőt képvisel és emberi erővel ki nem vívható győzelmet jelent.
    „A szegények ujjonganak …” Az Úr Jézus által tanított és elénk élt nyolc boldogság Ó-szövetségi megjövendölése. A lelkileg szegény számára Isten a gazdagság, és semmi más nem tölti be azt a hiányt és űrt, csak Isten maga
    „A zsarnok elvész, a gúnyolódó kipusztul, és kiirtatnak mindazok, akik gonoszat forralnak, akik gonoszul megrágalmaznak másokat, akik becsapják a bírót, ha pörre mennek, és az igazat alaptalanul megfosztják jogától.”
    Még ha a mindennapi életünk rövid távon ennek a szentírási képnek az ellenkezőjét is tárja elénk, mégsem mondhatunk le arról, hogy a személyes életünkben és törekvéseinkben célként lebegjen előttünk az, hogy Isten segítségével bármilyen körülményben megmaradjunk igaznak és az igazság oldalán álljunk.
    És a következtetés, szintén a próféta alapján:
     „Akkor a tévelygő lelkűek bölcsességet tanulnak, és a zúgolódók elfogadják a fegyelmet.”Mi vagyunk azok a tévelygő lelkűek, akik az Úr Jézustól bölcsességet akarunk tanulni és zúgolódásra hajlamos természetünk ellenére el akarjuk fogadni az Isten által felkínált fegyelmet most az adventi szent időben, és nem csak kizárólag most.



  7. Szent Ferenc hogyan jövendölt meg egy halála után bekövetkező éhínséget
    2 Cel XXIII fejezet

  8. Mindennapi életünkben a kapu, amellett hogy konkrét hasznossága van, szimbolikus jelentést is hordoz. A kapu átjárást biztosit a külső és a belső világ között, elválaszt, de megnyitáskor összeköt. A gazda szabadon nyithatja és zárhatja a kaput, mert kulcsa van hozz.
    Ezzel a jelképpel találkozunk a mai adventi szentmise Ó-szövetségi olvasmányában is. Izaiás próféta arra szólít fel, hogy nyíljanak ki a kapuk: „Hadd vonuljon be az igaz nép, amely megőrzi a hűséget, amely meg van győződve arról, hogy az Úr megőrzi békében, mivel benne bízott.” Isten Ó-szövetségi népe Istenben talál menedéket. Ő az erős város. Ezért hangzik el a felszólítás a próféta ajkáról:  „Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla!”Az adventi szent idő számunkra is kapu, amelyben megnyílik a lehetőség a lelki alakulásra és fejlődésre. Elválasztja az évközi hétköznapokat a karácsony előtti időtől, de egyben be is vezet fokozatosan az ünneplésbe. Hogyha sikerül üdvösen kihasználni az adventi idő kínálta kegyelmi lehetőségeket, akkor ennek gyümölcseként felkészültebbek leszünk a karácsonyi ünneplésre és teljesebben élhetjük meg keresztény hivatásunkat, amelynek célja a Krisztussal való örömteli találkozás.Mindennek első feltétele, hogy meglássuk és megtaláljuk az adventi idő kínálta lehetőségeket. Hiába van nyitva egy kapu, hogyha nem tesszük rá a kezünket, hogy lenyomjuk a kilincset és nem lépünk be.
               Egyik fontos erény amely az Ó-szövetségi olvasmányban is megjelenik a hűség és kitartás: „hadd vonuljon be az igaz nép, amely megőrzi a hűséget..” Hűségesen kell keresnünk és építenünk az Úrral való kapcsolatunkat, felhasználva ehhez minden rendelkezésre álló eszközt. Ilyen az imádság és a jó cselekedet mint két fontos adventi gyakorlat. Ez legyen a mai jó feltételünk is. Megerősödve az imádságban, elindulunk mások fele, hogy az embertársunkban is felfedezzük Isten arcát. Az evangélium szavai szerint is: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.”
               A másik adventi erény, amelyre az első olvasmány rá irányítja a figyelmünket az alázatosság. Ahogyan olvastuk Isten: „letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, földig alázta, a porba sújtotta..” Isten ismer bennünket leginkább, ő látja valódi arcunkat, ismeri törekvéseinket és küzdelmeinket. Mások előtt is ezt az Isten által ismert „arcvonásainkat” kellene mutatnunk, Istennek tulajdonítva mindazt, amit tőle kaptunk.
    Erőforrásként ezen az adventi reggelen vigyük magunkkal a felszólítást: „Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla!”

                                                              

  9. A lakoma a bőség jele. Az asztaltársaság a közös összetartozást fejezi ki. Izaiás próféta is ezt a hasonlatot használja, amikor a messiási időkről jövendöl. „A Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek az ő szent hegyén….” A próféta a messiási időkről beszél, amikor a Megváltó gyógyító jelenléte mindenki számára nyilvánvaló-, és elérhető lesz. Költői képben fejezi ki, hogy Isten meghív minden népet a Megváltó eljövetelének ünneplésére. Olyan nagyszabású ünnepről beszél ahová mindenki hivatalos, ahonnan senki nem hiányozhat. Az ünneplés azért is jogos, mert, ahogy írja Isten:  örökre megsemmisíti a halált…. az Úr letörli a könnyet minden arcról” és mintegy ünnepi felkiáltásként ezzel fejezi be:  „ Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk szabadításának!”
               Mindezek megvalósulásáról gondolkodva az Új-szövetségben, nem nehéz beazonosítani, hogy az Úr által rendezett gazdag lakoma a szentmise.
    Az evangéliumi részlet is segítségünkre van, ahol a kenyérszaporítás csodájáról olvastunk. Az éhező tömeg nagy jótéteményben részesült: Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.
    Minden szentmisében Isten bőséges kegyelmi asztalt terít számunkra és meghív, hogy részesüljünk ennek gyümölcseiben. Egyrészt táplálkozhatunk az ige asztaláról, amikor felolvassuk a szentírási szakaszokat. Ugyanakkor a szentmise áldozati lakomáján fizikailag is magunkhoz vehetjük magát az Urat, aki lelki táplálékunkká lett.
    Szent Ferenc hálás lelkülettel és nagy tisztelettel beszél erről az ajándékról. És úgy találja, hogy semmiképp sincs hátrányban azokhoz képest, akik az Úr Jézus kortársai voltak, pl. az apostolok. Ugyanis ők is csak hittel közelítve láthatták meg az Úr Jézusban a köztünk élő Istent. Ugyanígy mi is hittel vehetjük magunkhoz az Oltáriszentségben ugyanazt az Úr Jézust, aki megváltásunkra, értünk emberré lett.Az Oltáriszentséget az élet kenyerének is szoktuk nevezni, mert lelki életünk és az Örök életünk záloga. Így valósult meg a jövendölés, hogy Isten „örökre megsemmisít a halált..”
    Hányszor megtapasztalhattuk már a szentáldozásban az Úr vigasztalását és erejét, ahogyan az olvasmányban hallottuk: „letörli a könnyet minden arcról”Nem marad más hátra, hogy örömmel hirdessük a tapasztalatunkat:„ Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk szabadításának!”

Web Rádió:

Web Rádió app:

Aktuális témák:

Android - iOS