e-Szó
-
Évközi 25. vasárnap
Az első olvasmány amelyet a Bölcsesség könyvéből olvastunk a gonoszok és az igazak közötti szembenállás klasszikus képét tárja elénk. „A gonoszok így beszélnek az igaz emberről: „Lássuk hát, igazak e beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut!”A gonosz mintegy háttérből, cinikusan lesben állva szeretne lecsapni az igazra, sőt Isten ellen lázad: „Ítéljük gyalázatos halálra, hiszen azt mondta: ő Isten oltalmában részesül!” A vasárnapi szakasz eddig a mondatig olvastuk, de a lényeges mondat az utána következő sorokban hangzik el: „Így gondolkodnak……gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkos szándékait.” Vagyis nem ismerik Istent és így legkevésbé ismerhetik a Isten szándékait, amelyek olykor rejtett, máskor titkos, vagy csak idővel érthető meg.Szent Jakab apostol méltán állapítja meg a szent leckében: „ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van” Miközben ilyen megállapítást tett megoldást is kínált: „A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.”Az apostol tudta miről beszél, mert ismerte a korabeli környezetét, ismerte az ember természetét, és ismerte azokat a helyzeteket, amelyben ő és apostoltársai, még Jézus környezetében is olykor belesodródtak.Példa rá a mai evangéliumi részlet. Miközben az Úr Jézus saját eljövendő szenvedéséről tanította az apostolokat, mintegy vissza kérdezte tőlük, hogy mi is foglalkoztatta őket útközben. Erre kiderült, hogy ők arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Ezért az eddigieket kiegészítette azzal a tanítással, hogy: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Hogyha már egymáshoz hasonlítgatták magukat az apostolok, akkor Jézus tanítása arról szólt, hogy Isten előtt állva, inkább a szolgálatba versenyezzenek, és ne kicsinyes emberi magatartásuk legyen a mérce. És mivel azt tapasztalta, hogy az eddig elméletben elmondottak nem értek célt, szemléletesebb megoldást választott: „odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be.” A Jézus korabeli társadalomban a gyermekeknek nem voltak jogai, teljesen védtelenek voltak, kizárólag a szüleiktől függtek. Mindez jól példázza az Istentől való függésünket, és hozzá való tartozásunkat. Ezért nagyon erős jel volt ez az apostolok számára, és minden Krisztus követő számára.A mai szentmise olvasmányai, a bennük elhangzott tanítás arra szolit fel bennünket, hogy igyekezzünk rendet teremteni a hozzáállásunkban, törekvéseinkben, másokkal való kapcsolatunkban és érték ítéleteinkben. Fedezzük fel a lélek belülről fakadó erejét és értékét. Vegyük számba, hogy mi tartozik ránk, mi az amiről mi tehetünk, és mi az amiben javítani valónk van, amit Isten segítségével ne halogassunk, hanem tegyünk is meg. Válasszuk az Úr Jézus által felkínált életutat, hogy majd ne szégyenkezzünk azért, amit célként tűztünk ki magunk elé, vagy ami törekvéseink és beszélgetéseink tárgya volt. -
Évközi 24. vasárnap
-
Ferences félóra 214
Interjú Zerdin Antal Gellért ferences püspökkel. Prédikáció Máriáról. -
Mária Neve
Égi édesanyánk neve napjának ünnepén, az evangéliumban elhangzott angyali üdvözlettel köszöntjük a boldogságos Szűzanyát: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes.” Kegyelemmel teljesnek nevezi őt az angyal-, és vele együtt mi is, mert Mária minden kegyelmet megkapott Istentől, ahhoz hogy szent Fiának édesanyja legyen. Azonban nem csak megkapta a kegyelmek teljességét, hanem meg is őrizte, fel is használta ezeket a kegyelmeket. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy az angyali üdvözletre Mária így válaszolt: íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.Mária lelke és élete olyan volt, mint a gondozott kert. Egy szép virágos kertben nem elég az, hogy megtalálható a virágok özöne, hanem attól szép, hogy rendezett és gondozott. Mária a kegyelem világában Istennek szép gondozott kertje. Szívének minden szeretetével Isten felé fordult, hogy teljesítse azt a küldetést, amelyre a gondviselés őt kiválasztotta, hogy Isten fiának anyja legyen.Ferenc pápa egyik Mária neve ünnepi prédikációjában elmondta, hogy az ünnepet régebben „Mária édes nevének” nevezték. Később az elnevezés megváltozott, de az imában megmaradt nevének édessége. Szükségünk van ma Mária kedvességére, hogy megértsük mindazt, amit Jézus kér tőlünk.”A történelem folyamán a művészek alkotásaikban egymással versengve igyekeztek megjeleníteni Máriának a lelki szépségét és kedvességét. Hogyha megfigyeljük pl. a kegyszobrot Mária arca és annak vonásai szinte élőnek tűnik, különösen a szemei. Ugyanis az arc és a szemek mindig a lélek tükre. A festményeken is ugyan ilyen szépnek festik meg Mária arcát. Egy ilyen szép alkotás Rafaelnek a Sixtusi madonnája. Egyszer megkérdezte valaki a festőt hogyan tudott egyetlen képbe ennyi szépséget bele sűríteni? Sok-sok édesanyát figyeltem meg válaszolta a művész és mindegyikben felfedeztem valami szépet. Mindezt összegyűjtöttem és a Szűzanya arcában festettem meg. Az ismerős csíksomlyói énekünkben is így énekelünk, hogy egészen szép vagy Mária.
Minden édesanya büszke a gyermekére, figyelemmel és szeretettel kíséri életútját. Abban biztosak lehetünk, hogy Mária, égi édesanyánkként szeretettel tekint ránk és közbenjáró imájával kísér bennünket. Bárcsak velünk is büszkélkedhetne, amikor bemutat szent Fiának.Mária arra biztat hogy nyíljunk meg annak a felelősségnek és életformának, amely a sajátunk, amelyet személyesen kaptunk Istentől, testvéreink szolgálatára.Máriához hasonlóan nekünk is bizonyos értelemben közbenjáró szerepünk is van azokkal szemben, akik ránk vannak bízva. Ma őket is elhoztuk szívünkbe erre a búcsú napra, erre a szentmisére. Őket is felvisszük lelkünkben a kegyszoborhoz, és velünk együtt megérintik.Használjuk fel mi is az Istentől nekünk juttatott kegyelmi ajándékokat, hogy a kegyelemmel teljes égi édesanyánknak méltó gyermekei lehessünk. -
Kisboldogasszony
-
Évközi 22 vasárnap
Márk evangéliumának központi kérdése, hogy ki Jézus és milyen újdonságot hozott a személye. A mai vasárnap felolvasott részlet azt boncolgatja, hogy vallásos megközelítésben mi a tiszta és mi tisztátalan. Ugyanis a választott nép tanítói élesen szét akarták választani Isten világát a többi dologtól. Így ami szerintük Istenhez tartozott azt tisztának tartották, ami nem, az tisztátalannak nyilvánították. A kettőnek pedig még véletlenül sem szabadott találkoznia, nehogy megfertőzze Isten világát. Szerintük ez a rituális-, vagyis vallási tisztaság biztosította Isten közelségét: „hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá folyamodunk?”Ezért hangsúlyozza Mózes könyve a törvény fontosságát: „Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek.”Ilyen vallásos- és kulturális háttérbe helyezkedik bele a mai evangéliumi történet, amikor a túl buzgó farizeusok megjegyzik, hogy az apostolok mosdatlan kézzel étkeztek: „Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan, kézzel eszi a kenyeret.”Tehát itt nem egészségügyi előírásról van szó, hanem korabeli vallási előírást nem tartottak be az apostolok, és ez tűnt fel a farizeusoknak. Annak ellenére, hogy a hallgatóság vallási törvényre hivatkozott, Jézus tanítása rávilágított arra, hogy mégis csak emberi hagyomány volt ez a tisztasági előírás, és még sok más hasonló, ami gyakran ürügyül szolgált arra, hogy erre hivatkozva ne tartsák meg Isten parancsait.Jézus rámutatva a lényegre néhány hamis hozzáállást cáfolt.- Rávilágított arra, hogy az ember önhatalmúlag-, Isten megkérdezése nélkül akarta eldönteni, hogy mi tartozik Istenhez, és mi nem, hogy hol található Isten és hol nem. Mindez nem csak a dolgokra terjedt ki, hanem az embereket is így osztályozták, egy felsőbbrendűségi érzést táplálva egyesekben. És mindezt a vallás tekintélyével támasztották alá. Ez sajnos ez a magatartás nem kizárólag a múlt világa, hanem ma is fellelhető. Ma is előfordul, hogy valamilyen oknál fogva kiváltságokat követelünk, különbnek, vagy tisztábbnak képzeljük magunkat másoknál.- A másik téves magatartás, hogy emberi szokásokat, elírásokat isteni tekintéllyel akarunk felruházni. Nyilván könnyebb törvényre és előírásra hivatkozni, mit felnőtt keresztény magatartással felelősséget vállalni tettinkért és annak következményeiért. Hányszor hivatkozunk arra, hogy ezt mindig így szoktuk tenni, de azt már nem tudnánk megmagyarázni, hogy miért.- Végül nem feledkezhetünk meg a mai evangéliumi részletben elhangzó jézusi tanításról, hogy egyedül Isten a szívek vizsgálója és ő ítélheti meg a benső szándékot. És itt rejtőzik az Úr Jézus tanításának lényege: „Az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.”Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy vizsgáljuk felül mennyire szívből jövők a tetteink, hogy szavainknak gesztusainknak van-e benső arany fedezete és tartalma. Ne tulajdonítsuk Istennek azt, ami kizárólag a mienk, ami tőlünk származik. Bizonyuljunk inkább Isten keresőknek, mint olyanoknak, akik azt sugallják mások felé, hogy a bölcsek köve kizárólag náluk található. Menyire igaza van Ferenc pápának, amikor azt mondta: „Mi, keresztények nem egy terméket árusítunk, hanem egy életmódot kommunikálunk.„ -
Első szombat
-
Ferences félóra 213
Zerdin Gellért Antal missziós püspök Peruból Csíksomlyón. -
Évközi 21. vasárnap
-
Ferences félóra 212
Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi szent Ferenc
