e-Szó
-
Ki a felebarát ?
Egy írástudó kérdéssel fordult Jézushoz.Nyilván akkor szoktunk kérdezni, amikor eligazításra van szűkségünk van, amikor valamit meg szeretnénk tudni. Mondjuk, hogyha mi találkoztunk volna Jézussal mit kérdeztünk volna? Valószínű megkérdeztük volna, hogy mit tehetnénk az egészségünk érdekében, vagy azért, hogy boldogok legyünk, netán anyagi javakkal kapcsolatban kértünk volna eligazítást. Az írástudó kérdése nem evilági javakra vonatkozott, hanem egyenesen a leglényegesebb érdekli: ,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?’’ Igaz, hogy a szándéka megkérdőjelezhető. Szent Lukács azt mondja, hogy azért kérdezett, hogy próbára tegye Jézust. Jézus mégis komolyan vette, és mélyebbre akarta vezetni. Ezért kérdéssel válaszolt: ,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?’’ Tehát nem azt kérdi, hogy mit olvasol, hanem, hogy hogyan olvasod, hogyan közelíted meg, hogyan értelmezed? Az írástudó járatos volt a Szentírás ismeretében és így válaszolt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat’’Itt le is záródhatott volna a párbeszéd. Ugyanis Jézus helyesnek találta a választ.Azonban az írástudót most már az érdekelte, hogy ki is a felebarát. Azért nem volt egyértelmű, mert másként tekintettek a honfitársra, másként az átutazó idegenre, és másként arra aki bár idegen volt, de letelepedett a nép körében.Jézus a szamaritánusról és a Jerikóba tartó kirabolt emberről szóló példabeszéddel válaszolt. Erről az emberről semmit nem tudunk. Nem ismerős a származása, anyagi helyzete, nem tudjuk, hogy jó ember volt, vagy nem. Csak ennyit tudunk róla, hogy ember volt, aki rablók kezére került. Többen elmentek mellette, mint az ó-szövetségi pap, vagy a levita. Annak ellenére, hogy látták a pórul járt embert nem segítettek. A szamaritánus viszont meglátta, megkönyörült rajta. Mennyire más volt az ő látása, mint azoké, aki elmentek a kirabolt ember mellett. Ez a szerető látás cselekvésre ösztönözte: „Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.”A kérdező írástudó a példabeszéddel egyértelmű választ kapott a kérdésére, hogy ki volt a felebarátja a porul járt embernek. „Aki irgalmasságot cselekedett vele”Jézus összefoglaló tanítása pedig a végén:„Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!”Nem marad más hátra, hogy az evangéliumi részlet ösztönzésére megkeressük és meg is találjuk a saját feladatunkat, hogy mit kell tennünk és saját életünkre konkretizáljuk amit megértettünk. Az Úr Jézus tanítása számunkra is irányadó. Nekünk is feladatunk, hogy hasonlóképpen cselekedjünk. -
Ferences félóra 234.
Mivel találkoztam a pápalátogatás előkészületeiben. -
Úrnapja
-
Pelerini la Şumuleu (@TVR1
-
Húsvét 5. vasárnapja
-
Ferences félóra 231
HivatA hivatások ima világnapja.
Jó pásztor vasárnapja. -
Szent Antal kilenced IV
-
Húsvét 3. vasárnapja
A mai vasárnapi evangéliumi részletben, meglepő módon Szent Pétert, apostolt, társaival együtt, régi környezetükben-, és a régi foglalkozásukban találjuk. Ez még nem a húsvéti emberek jellemzője. A Húsvét ünnepi hangulata, hamar hétköznapira fordult. Az is lehet, hogy az evangélista így akarta nyomatékosítani, hogy a Húsvét, a keresztény élet nem kizárólag ünnep, hanem egyben a hétköznapok része is. Szent Péter volt a kezdeményező. Így szólt: „megyek halászni” Apostoltársai szívesen elkísérték, hisz legtöbbjüknek kedvenc foglakozása volt a halászat. „Azon az éjszakán semmit sem fogtak.” És egy ilyen fáradságos éjszaka után „amikor már megvirradt, Jézus a parton állt”Az apostolok a mindennapi elfoglaltságai közepette nem ismerték fel a feltámadott Úr Jézust. Mintha elfelejtettek volna mindent, ami azelőtt történt. Pedig ez már a Feltámadott Jézus harmadik megjelenése volt. Jézus így szólt az addig hiába fáradozó apostolokhoz: ,Vessétek a hálót a hajó jobb oldalára, és találni fogtok!’’ A feladat tehát az volt, hogyváltoztassák meg a hozzáállásukat, mert eddig nem jó helyen kerestek. Közben „az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: ,,az Úr az!’’ A szeretet látása felismerte, hogy Jézus áll a parton. Szent Péter természetéhez híven reagált. A vízbe ugrott, hogy a lehető leghamarább odaérjen Jézushoz. Jézus reggelivel várta az ő apostolait, hogy az otthonosság légkörével bátorítsa őket. Étkezés közben, kérdéssel fordult Péterhez: „szeretsz te engem?” Péternek, a háromszoros tagadás jóvátételére, háromszor kellett megerősítenie, hogy szereti Jézust. Azonban Péter lelkében valami nagyot változott. A harmadik válasznál, már nem annyira harsány, hanem megfontoltabb, mert így válaszolt: „mindent tudsz te Uram, azt is tudod, hogy szeretlek” Ezután egy titokzatos rész következik, amely az apostolok jövőjéről szól. „Amikor megöregszel, más övez fel téged.A mai evangéliumi szakasz bennünket is vallásos magatartásunk felülvizsgálására késztet. Az evangélium szavaival, Jézus tőlünk is megkérdezi: „Szeretsz-e engem?”Mindannyian tudjuk, hogy nem elég szavakkal bizonygatni az Úr Jézushoz való tartozásunkat és ragaszkodásunkat. Ez nem kizárólag az ünnepi alkalmak része, hanem gyakrabban a hétköznapok feladata. Ugyanakkor nem feledhetjük el a tanulságot: hogyha csak a magunk erejére és elképzeléseire hagyatkozunk nem érünk el eredményt. A feltámadott úr Jézus szemszögéből kell megvizsgálnunk a dolgok állását, és ennek fényénél kell cselekednünk. Az Úr Jézushoz való tartozásunknak mindenképp meg kell nyilvánulnia tetteinkben, az érte vállalt áldozatokban, a neki szentelt időben. Ezekben lesz megfogató a vallásos magatartásunk.Arról azonban semmiképp nem feledkezhetünk meg, hogy a nekünk is feltett kérdésre: „szeretsz engem”, a legjobb válasz az, amit szent Péter mondott a csodálatos halfogást követően: „mindent tudsz te Uram, azt is tudod, hogy szeretlek.” -
A Szentirás ereje
-
Húsvét második vasárnapja
