A mai vasárnapi szentírási szakaszainak a fő témája az Istennel szembeni engedelmesség és ennek az ellentéte, az engedetlenség. Érthető, hogy mind a helyes, mind a helytelen magatartásnak következményei vannak. A vigasztaló viszont az, hogy az Istennel szemben tanúsított helytelen magatartás, vagyis a bűn bármikor kijavítható, sőt kötelességünk kijavítani.
Mély emberi tapasztalatot konzervál az Ezekiel prófétától vett olvasmány. Ezt a nagyon emberi tapasztalatot világítja meg Isten szava és kitágítja-, beemeli a természetfeletti valóságba, amelyet azok érthetnek meg, akik elindulnak ezen az úton, és kitartóan ezen akarnak járni.. Az Ó-szövetségi olvasmányban a bűnösen panaszkodó emberek így fakadnak ki: „
Nem igazságos az Úr útja.”A rövid olvasmányból nem derül ki, hogy mi okból fakadtak így ki, azok akiket a próféta idéz. Talán valakinek a halála-, vagy az élet nehézségei mondatták ezt. Ugyanis a válasz arról szól, hogy Isten útjai igazságosak, mert a bűnösnek a tettei következményeit kell elviselnie. "
Vajon az én utam nem igazságos? Nem inkább a ti útjaitok hamisak?Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor emiatt hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Vagyis arról van szó, hogy a bűn, a hamis út előbb-utóbb pusztulásba visz. Ez a romlás lehet lelki természetű, lelki romlás, lelki halál. Ugyanakkor előbb-utóbb a fizikai következmények is megjelennek. Ilyenkor egyértelmű, hogy a bűnös kizárólag önmagát okolhatja, mert tettei következményeit kell elviselnie. Egyben vigasztaló és távolról sem mellékes, hogy Isten irgalmas és mindenki számára újra és újra felkínálja a megjavulás lehetőségét. Erről így ír a próféta: „
Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amelyet elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Belátja bűneit és elfordul tőlük, azért életben marad és nem hal meg.”Bármennyire is a vesztébe rohanna valaki, Isten kegyelme újra és újra próbálkozik, hogy visszatérítse a helyes útra. Ez pedig elsősorban annak érdekében történik, aki el-fordult Istentől. A képlet egyszerű:
Ha belátja bűneit és elfordul tőlük…. életben marad.”Most itt nem foglalkozunk az idővel, hogy ez milyen gyorsan történik meg. Nem foglalkozunk a körülménnyel, hogy ez miként valósul meg Ugyanis ez nagyon eltérő lehet. Kinél így, kinél úgy zajlik le ez. Kár lenne rövidlátó következtetéseket levonnunk. Különösen úgy, hogy másokra akarnánk ráerőltetni saját magunk gyártotta elméleteinket. Most kizárólag a felkínált lehetőség kell, hogy foglalkoztasson bennünket: a bűnből való megtérés, az ebből való kilépés, mindig új élet lehetőség. Ezt kell nekünk megragadnunk, amikor rájövünk, hogy javítani valónk van. Arra nem várhatunk, hogy majd a jövőben fogunk megjavulni, az sem befolyásolhat negatív irányba, hogy mások milyen módon élnek és hogy annak vannak-e, vagy nincsenek számunkra látható következményei. Egy a fontos, hogy Isten folyamatosan felkínálja, hogy az ő kegyelmében éljünk, és ha szükséges oda visszatérjünk. Ezért a zsoltárossal imádkozzuk: „
Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról. Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, ösvényeidre taníts meg engem. Taníts és vezess igazságod szerint, mert te vagy üdvözítő Istenem, szüntelenül benned bízom.”
