* Csíksomlyói segítő Szűz Mária könyörögj érettünk! * 2 %-os űrlap letölthető * Teszt üzemmódban a közvetítéshez szűkséges internet. Köszönet a támogatóknak. Még jelzünk az eredményről. :-)

Bemutatkozás

b_200_150_16777215_00_images_kepek_k1.jpgKözel hatszáz éve, hogy a ferences barátok letelepedtek Csíksomlyón. (1440). Ezen századok folyamán mély gyökeret eresztettek az ősi székely földbe, s a székely emberek lelkébe. Nem is tudnak egymás nélkül élni, amint jellemzi P. Boros Fortunát ferences történész: „A csíkiak nem tudnak élni a barátok nélkül, s a ferenceseknek is mindent jelent, ha az emberek ügyes-bajos dolgainak igazgatásába befolyhatnak és a közös élet szekerének rúdját irányíthatják. Azért kölcsönösen keresik fel egymást.” (Csíksomlyó a Kegyhely.)

Valóban, érdekli a ferenceseket a nép sorsa, búja-baja és öröme. Szívesen megosztják örömüket, bánatukat, sorsközösséget vállalnak velük szenvedéseikben. Ha lehet rajtuk segíteni, megteszik. Ha nem tudnak egyébbel segítségükre lenni, imádkoznak értük Istenhez és a segítő Szent Szűzhöz.

Azt is akarják a barátok, hogy az emberek betekintést nyerjenek a kolostor életébe. Mit láthatnak a kolostorban? Imádkozó szerzeteseket? Azt is. De még láthatnak szép istentiszteleteket, hallhatnak szép éneket, orgonaszót, láthatnak sok imádkozó keresztény embert és templomlátogatót.

Van még a kolostornak múltja, történelme, sok érdekes fordulattal és feljegyzéssel. Van a kolostornak jelene: a Mária-tisztelet, búcsújárások, püspök- és papszentelések, esküvők, és jubileumi ünnepségek. Ezek mind-mind a kolostor életének összeforrása a nép életével.

Van a kolostornak hitben és emberi mivoltban megtartó ereje. Lelki, szellemi értékeket őrző és terjesztő hatása. Valóságos kincsesbánya a ferences kolostor, a nép életében.

Ezeket a kincseket szeretnők megosztani mindazokkal, akik ránk figyelnek.

Jelszavunk:

Áldás, Békesség!

 

„Az ember kell kitartson, de Isten segítségével”

– Annyian vagyunk, mint a középkorban – jegyezte meg örömmel József atya, vagyis P. Márk József, amikor a Szerzetesek Világnapja (febr. 2.) alkalmából a csíksomlyói ferences kolostort felkerestem. A rendházban ugyanis most kilencen élnek: P. Böjte Mihály rendházfőnök, P. Urbán Erik templomigazgató, három idősebb pap (P. Ferencz Ervin, P. Nagy Tarziciusz és P. Márk József) valamint Elek, Péter és Ambrus testvérek és egy jelölt. Ez a létszám valóban sok ahhoz képest, hogy a századok folyamán már az is előfordult, hogy egyetlen idős szerzetes maradt a kolostorban, s a huszadik században pedig évtizedekig ketten laktak a rendházban: P. Écsy János, valamint József atya, aki negyvenhárom éve a kolostor lakója. Ferences hétköznapok – Amikor ketten voltunk, ketten kellett mindent végezzünk a kegyhelyen – idézi fel a 87 éves szerzetes. – Harminc év alatt jóformán ketten miséztünk, prédikáltunk, gyóntattunk – bár ebben néha segítettek az öreg papok. 15 évig orgonáltam is. Az elöljárók végezték az elöljárói munkát, én nagyon sok fizikai munkát végeztem, villanyszerelést, autószerelést, amit csak tudtam, megcsináltam. Nem volt közös ima, magánúton végeztük a berviáriumot, és csak a szentmise volt közös s az étkezés. Különben, kinek mi volt a feladatköre, azt végezte. Ez így volt egészen 2000-ig. Akkor átvette a fiatalabb generáció a misézést, azóta én gyóntató vagyok, dolgozom a számítógépen, számbaveszem a levelezéseket, írok némi dolgokat, – blogom is van – és szerkesztem a Domus Históriát.

Napjainkban a kolostorban reggel 7 órakor közös imával kezdődik a nap, fél nyolctól van a reggeli szentmise, az un. konvent mise a kegytemplomban (az idősebb atyák a kápolnában miséznek), következik a közös reggeli, majd mindenki végzi a napi feladatait. – Lelkipásztori munkát, adminisztratív munkát is végzünk, ki-ki beosztása szerint. Zarándokokat fogadunk, akik lelki beszélgetésre, szent gyónásra előre bejelentkeznek – magyarázza P. Urbán Erik OFM templomigazgató. – Háromnegyed 1-kor imádkozunk közösen a napközi imaórán. Ezt követi az ebéd. Délután ismét egyéni feladatok vannak, este a kegytemplomban még egy szentmise, amit beosztás szerint egy paptestvér illetve egy laikus testvér végez, háromnegyed héttől imádkozzuk közösen az esti dicséretet, a Vesperast, ezt követi a vacsora. Rendszeresen vannak rekreációs estéink, ami kötetlenebb együttlétet, játékot, beszélgetés, közös programot jelent. Az Olvasmányos imaórát és nap befejezõ imaóráját egyénileg végezzük, illetve mindenki a nap valamely szakában keresi meg a szentírásolvasásra, lelki olvasmányra, napi elmélkedésre megfelelõ idõt. A rendházban tucatnyi szerzetesi szoba található. Az üresen álló kis szobákat az átutazóban lévő rendtársak részére tartják fenn. A helyiségek nem rideg cellák - berendezésük egyénenként különbözik: az Elek testvéré például nagyon puritán, amelyben alig van berendezés. Egyébként mindegyik szobában van egy ruhásszekrény, egy könyvespolc, egy íróasztal. Televízió csak egy lehet egy közösségben, a társalgó teremben. A földszinten és az emeleten is van egy-egy fürdõszoba, természetesen több zuhanyzási lehetõséggel, illetve több mosdókagylóval. Ez azt jelenti reggel nem kell sorba állni a mosdóban... A ferences rend eredetileg kolduló rend volt, de ma igencsak furcsa lenne Csíkban kolduló barátot látni. Tagjai szegénységi fogadalmat is tesznek.

– Mennyire veszik szigorúan ezt a fogadalmat? – A szegénységi fogadalomnál fogva senkinek nincs magánpénze, magántulajdona sem, a tárgyak sem az övéi, csak használatára vannak adva – magyarázza József atya. – A szerzetes akár az haláláig is használhatja a tárgyakat, de akkor úgysem viszi tovább. Pénzbelileg minden közös, könyvelve van. Még a misének a díja is bemegy a közös könyvelésbe. Ha a szerzetesnek valamire szüksége van, engedélyt kér az elöljárótól, és az elöljáró jóváhagyja, nemigen akadékoskodik, mert senki sem megy fölösleges kérésekkel. A személyzetnek van fizetése, - jelenleg a rendháznak és a kegytemplomnak 9 alkalmazottja van – de a barátoknak nincsen, mert azt a jó Isten adja.

– Én alkalmazott vagyok, /a Gyulafehérvári Fõegyházmegye papjaként vagyok alkalmazva/ - mondja Erik atya – de a fizetésem egyből a kolostor vagyonkezelőjéhez, az ökonómushoz megy, én azt nem is látom. Ha most megkérdezné valaki, hogy mennyi a fizetésem, nem tudnám pontosan. Egyébként a ferences regulában nem a szegénység szó szerepel, hanem a tulajdonnélküliség. Engedelmesség, tisztaság, tulajdonnélküliség. Sokszor rákényszerülünk, hogy olyan dolgokat használjunk, amiket tulajdonképpen nem szeretnénk használni, de a világ mai állása megköveteli. Viszont úgy gondolom, hogy élhet valaki úgy, hogy a szobájában nincsen semmi, csak egyetlen ágy, és egy könyv, de azt senkinek oda nem adja, arra más rá sem szabad nézzen, s akkor az a szerzetes nem él szegényen. Lehet, hogy az én szobámban van száz könyv, számítógép vagy bármi más, de azt én oda tudom adni, nincs benne a lelkem. A világban is így kéne használnunk a teremtett világ tárgyait. Ferencesek a világban A harmincas évekbeli fényképek tanúsága szerint Csíksomlyó elitje - ügyvéd, főispán, író, tanár, országgyűlési képviselő és szerzetes együtt kirándult, együtt művelődött. Olvasókör működött, felolvasóesteket tartottak. - Később is így volt ez? - János atya napi kapcsolatban állt a művészekkel, a város vezetőivel is – emlékszik vissza József atya. – Nagyokat kirándultunk a környező hegyekre, utaztunk, Amerikába is eljutottunk. Nem jártunk sokat a családokhoz, inkább ők jöttek hozzánk ügyes-bajos dolgaikkal. De a nyolcvanas években is szerveztünk közös kirándulásokat a hívekkel, a kolostori személyzettel. Megnéztük a moldvai templomokat, jártunk a békási tónál, voltunk a Fogarasi Havasokban, elmentünk az énekkarral a Somlyó patakába, Aracs patakába. Még zenészünk is volt... Kirándulási lehetőségünk ma is van, természetesen felüdülési, vagy tanulmányi szándékkal.

A csíksomlyói házfőnök és a templomigazgató bizonyos helyeken protokollvendég ma is, tudom meg Erik atyától. Rendszeresen meghívják a városi és a megyei rendezvényekre, március 15-re, október 23-ra. – Ezeken az alkalmakon illik megjelenni. Egyébként személyfüggő, hogy ki mennyire nyitott. Bölcsnek kell lenni, hogy mindkettőnek megfeleljen az ember: a szerzetes nem hanyagolhatja el az imaórákat egy vacsora kedvéért, de nem lehet azt sem, hogy ne legyen nyitott a világ felé egyáltalán – mondja a templomigazgató. A ferencesek és a hivatás József atya a csíksomlyói tanítóképzőben tanult, tanárai között ferencesek is voltak, az ők prédikációit hallgatták, velük kirándultak. – Láttuk a papok életét, tehetségét, tudását s kívánság támadt a lélekben beállni a rendbe – fogalmaz József atya, akinek útja, a politikai viszonyok miatt csak többszöri megpróbáltatás után vezethetett az örök fogadalomig. A 33 éves Erik atya viszont - bár egyházi iskolában tanult - Páduai Szent Antal szobrán kívül ferences barátot sem látott, amikor meghozta a döntést, hogy szerzetes lesz. – Én egyházmegyés pap szerettem volna lenni a szatmári egyházmegyében. Tizenkettedikben volt egy lelki nap, aminek a témája az volt, hogy hogyan tovább érettségi után? Egész nap erről beszélgettünk, elmélkedtünk, bennem akkor ötlött fel, hogy miért ne lehetnék szerzetes? Nagyon megmaradt bennem az a kép, amikor a II. János Pál magyarországi látogatásakor a bencések várták őt Pannonhalmán. Emlékszem, nagy szél volt, és ahogy fújta a habitusukat a szél, az úgy tetszett... Ugyancsak tizenkettedik osztályban egy lelkésztől lelki olvasmányt kértem. Köztük volt Carlo Carettonak, Én, Ferenc című könyve is. Az elolvasva éreztem azt, hogy én úgy szeretnék élni, mint Szent Ferenc. Kezdetben sokan ellenezték a döntésemet, de – a megfelelő tanulmányok elvégzése után – szinte egyenesen idevezetett az út. 2006-ban tettem örök fogadalmat Csíksomlyón. A rendbe csak testileg, lelkileg, szellemileg egészséges jelöltek nyerhetnek felvételt. Feltétel az is, hogy a jelentkező szeressen közösségben élni, és mindenekelőtt, hogy szeresse az Istent. – Itt lélekkel kell élni nálunk, teljes odaadással, teljes lélekkel, ez a hivatás, hogy én isten szolgálatára szentelem magam - jegyzi meg József atya. Ha valaki leteszi az örökfogadalmat, még nem jelenti azt, hogy páncél védi és több próbatételnek nem lesz kitéve: a csíksomlyói rendházat sem kerülte el a provinciát érintő néhány évvel ezelőtti kilépési hullám. - Aki eljut örök fogadalomig, – ami, ha nagyon szűkön is számoljuk is legalább hat év – rengeteg ember kezén megy át. - véli P. Urbán Erik - Ha valaki hat év után is úgy gondolja, hogy szerzetes szeretne lenni, azon belül is ferences, és nagyon sokan úgy látják, hogy megfelel a szerzetesi életformára, akkor nem mondhatja az illető, hogy nem volt hivatása. Viszont a hivatást el lehet veszíteni, vagy el lehet tékozolni, úgy, ahogy egy házasságot is el lehet rontani, úgy egy hivatást is, ha nem térünk vissza a kezdeti forrásokhoz, a kezdeti lelkesedéshez újra és újra. A befejező óra himnuszának van egy nagyon szép sora, amely úgy szól, hogy a szív megfáradt tüzét néha föl kell szítani... Egyelőre a szerzetes utánpótlás helyzete sem túl bíztató: mindössze négyen állnak felszentelés előtt. - Ennek egyrészt az az oka, hogy nincs annyi gyermek, mint régebb volt a családban - magyarázza József atya. – Abból jutott pap is, apáca is, sok ilyen példa van ilyenre Székelyföldön. A másik ok, hogy az a kevés gyermek is a világ kényelmét kívánja. Már a családban úgy nevelődik, hogy a világban akar boldog lenni, nem alakul ki az a belső vallásosság, amiből származik a hivatás. Mi gyermekkoromban, amikor ministráltunk, mondogattuk, hogy papok leszünk. S kitartottunk, a sok üldözés ellenére. Egyéni érdem is a kitartás, mert az ember kell kitartson, de Isten segítségével s arra támaszkodva. – Sok minden megváltozott. Kitolódtak például az elköteleződési időpontok - teszi hozzá Erik atya. – 2005-2006-ban Olaszországban én már négy év teológiával a hátam mögött a legfiatalabb voltam a növendékek között, pedig ők akkor kezdték a teológiát. Nos, ez nálunk is érezhető már. De hiszem, hogy annyi papot és szerzetest, amennyire szükség van, a jó Isten mindig biztosít. Mert két szent életű pap többet tud tenni, mint tizenöt másik. A tapasztalat azt mutatja, hogy rendszerint, amikor szigorúbb lett a rend, amikor reformok voltak, több lett a hivatás, mert nem mindig az a jó, ha minden kényelem megvan. Kell legyen kihívás is a szerzetesi életben. Sokszor nem a megtett dolgok sokasága fontos, hanem a hivatástudat, s az Istennel eltöltött idő, annak a mennyisége és a minősége. Az ad egy olyan kisugárzást, amitől az emberek, a hívek előtt vonzó lesz a hivatás is.

A Wikipédián található adatok szerint az ezredfordulón a ferences rend teljes létszáma 17.064 fő volt, akik a világ 49 országában, 110 rendtartományra osztva összesen 2651 rendházban éltek. A gyulafehérvári főegyházmegye területén közel ötven örökfogalmas ferences szerzetes dolgozik. Hargita megyében a katolikus szerzetesrendek közül a ferenceseken kívül a pálosok, a piaristák, a klarisszák, a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek, a Szociális Testvérek és a Segítő Nővérek tevékenykednek.

Daczó Katalin

Megjelent a Hargita Népe 2014. február 4-i számában.

Web Rádió:

Web Rádió app:

Web Rádió:

Android - iOS

Katt ide! 20 Kbps

Katt ide! 50 Kbps

Aktuális témák:

Android - iOS