* Csíksomlyói segítő Szűz Mária könyörögj érettünk! *

Pázmány Péter

 

Felmerül a kérdés: Volt-e valamelyes kapcsolata a középkor nagy egyéniségének, Pázmány Péternek Csíksomlyóval?

Pázmány Péter, biboros és esztergomi érsek, a XVII. század magyar katolikus újjáéledés legnagyobb alakja volt. Figyelme kiterjedt a magyarországi és erdélyi katolikus egyház ügyeire és hitéletére.  A hit védelmében prédikált és könyveket írt. Egyik ilyen hitvédő könyve a Kalauz, azaz „Isteni igazságra vezérlő Kalauz.”  A második kiadásból egy példányt küldött 1625-ben a Csíki kolostor részére, sajátkezű ajánlással.

Vajon, csak ennyi kapcsolata volt Pázmánynak Csíksomlyóval? Bizony, sokkal több.

 

Történelmi körülmények:

A XVI. századi hitújításban és ezekkel kapcsolatos csatározásokban, a nép elszegényedése és a pestis-járvány elterjedése következtében meggyengült az emberek hite, elnéptelenedtek a kolostorok is. A Csíki ferences kolostor létszáma úgy lecsökkent, hogy az 1602-1603-as években a teljes kihalás veszedelme fenyegetett. Ez az áldatlan állapot tartott 20 éven át, addig, amíg Pázmány Péter és a katolikus nemes urak, (katolikus státus) nem siettek a kolostor segítségére. A közbenjáró nemes urak voltak: Kovacsóczy István kancellár, Toldalagi Mihály marosszéki főkapitány és Bálintit Kristóf, akik kéréssel fordultak Pázmányhoz, hogy ő küldessen ferenceseket az üres kolostorba. Pázmány közben is járt ez ügyben. Folyamodott a Szentszékhez, a Hitterjesztés Kongregációjához, a Ferencrend Generálisához, végül a bécsi Nunciushoz. Kérése nem talált meghallgatásra. Igaz, hogy a Hitterjesztés Kongregációja francia kapucinusokat akart beküldeni Csíkba, a bécsi nuncius meg, osztrák kapucinusokat, de Pázmány Péter belátta, hogy ez nem lesz megfelelő a csíki székelyeknek. A Hitterjesztés Kongeregációhoz való folyamodványában ez áll: „Erdély legtávolabb eső részében , a Székelyföldön Csík- és Kászonszék, a mai napig szívósan ragaszkodik a katolikus valláshoz. Úgy, hogy ezekben néhány nemes kivételével, az összes lakósság az ősi valláshoz hű maradt, melytől a többi székek elpártoltak. Ez a Szentferencrend érdeme, melynek ott egyetlen kolostora van.” Az idegen nyelvű és nemzetiségű kapucinusok tervéhez a következő megjegyzést fűzte a bécsi Nunciusnak: „Ez a megoldás helytelen lenne, mert a székely nép nem fogadná be a kapucinusokat, mint idegen nyelvűeket.” 
Ezért a magyarországi obszerváns ferencesekhez fordult, hogy küldjenek rendtagokat Csíkba. Az akkori magyar provinciális, Váradi János azt felelte: „Nincs, akit küldjek.” „Hát akkor menj temagad!” Ez a szó hatott: Váradi János, leváltatta magát hivatalából és néhány ferences testvérrel átköltözött Csíksomlyóra. Így idult új élet a kihalt kolostorban, 1626. augusztusában. Az első bejövők között volt: Szeredai Márton és Szederjesi Mihály, meg három laikus testvér. Később több páter és testvér is átjött Somlyóra. Helybeli hívatások is keletkeztek. 1628-ban Szegedről átirányították Somlyóra Somlyai Miklóst, aki házfőnökként bölcsen vezette a kolostort és közösségét, mígnem 1661-ben a tatárok meggyilkolták. 
Láthatjuk e dióhéj-összefoglalóban, hogy igenis, hálával kell adóznunk a nagy Pázmány Péter bíborosnak, esztergomi érseknek, aki ennyire szívén viselte a csíksomlyói ferences kolostor sorsát a súlyos megpróbáltatások idején. 
(A szemelvényeket a P. Benedek Fidél. Csíksomlyó (Tanulmányok) könyvéből vettem.) P. Márk József ofm

 

Muckenhaupt Erzsébet: Adalékok a Pázmány és Csíksomlyó cikkhez:

Pázmány Péter nyomtatásban megjelent művei közül a legjelentősebb és egyúttal a legnagyobb hatású a Kalauz. A katolikus tanítás kézikönyvét népszerűsége miatt Posonyban még háromszor adták ki: 1613-ban az érseki nyomdában, majd a jezsuitáknál 1623-ban és 1637-ben.
A csíksomlyói kolostor könyvtárában is igen kedvelt olvasmány volt, így az 1727. és 1737. évi fennmaradt legrégebbi, rendházi összeírásokban öt példányát jegyezték fel.
Az érsek által 1625-ben adományozott kötet elkallódott, vagy esetleg még lappang valahol. Ma a Csíki Székely Múzeum gondos kezelésében lévő somlyói ferences gyűjteményben a Kalauz 1623. és 1637. évi kiadása található. Az utóbbi könyvtörténeti érdekessége, hogy Benkes János háromszéki plébános, esperes tulajdonában volt. Ő 1642-ben Simándi István választott erdélyi püspöktől vásárolta, majd könyvtára többi kötetével együtt a ferenceseknek adományozta.
 

 

Web Rádió:

Web Rádió app:

Aktuális témák:

Android - iOS