* Csíksomlyói segítő Szűz Mária könyörögj érettünk! *

Kegyszobor és búcsújárás

 

Szűz Mária Kegyszobra Csíksomlyó legértékesebb műkincse.Azt mondják róla, hogy a világon a legnagyobb kegyszobor. Magassága a koronával együtt 2,27 méter. Hársfából van faragva, gipsszel és festékkel bevonva. Az idők folyamán volt újra festve, amelyet mutat a lekopott helyeken a festékréteg. Századunkban már tiltva volt, ma is tilos bármilyen módosítás, vagy festés a kegyszobron. Keletkezéséről nincsen történelmi igazoló irat. Megsemmisült a tatár pusztítások alkalmával. Szakértői vizsgálat alapján próbálnak a tudósok véleményt alkotni az eredetéről. Stilusából itélve középeurópai reneszánsz alkotás. Keletkezését az 1510 - 1520-as évekre teszik. ( Dr. Balogh Jolán). Ebben a korban élt és müködött, sőt faragászati iskolát tartott fenn Nagyszebenben és Brassóban Veit Stoss alkotóművész. Úgy itélik, lehet, hogy az ő, vagy növendékeinek a műve. 
 De van egy közelebbi feltételezés is: Megtörténhet, hogy a kegyszobor faragója egy csíksomlyói ferences tanító, vagy növendék. T.i. Csíksomlyón a barátoknak volt faragó és festő műhelye abban az időben. Később is fennállott ez az intézmény, amelyet akkori kifejezéssel képíró iskolának neveztek. Ezen elméletnek tartói arra hivatkoznak, hogy a Madonnának székely leány arca van. Fiatal lány-arc. Köztudott dolog, hogy a németországi templomok Mária-szobrai középkorú nőt ábrázolnak.
Azt is sejtetik a kutatók, hogy semmi féle név, vagy megjegyzés nincs a kegyszobron. Egy ferences testvértől kitellett, hogy alázatosságból nevét elhallgatta. Dr. Balogh Jolán műértő párhuzamot von abban a korban keletkezett, a csíki templomokban található Madonna szobrok és festmények stílusa között. Hasonlóság alapján állítja, hogy Csíkban kellett léteznie egy faragó - festő iskolának. A legvalószínűbb, Csíksomlyón.
 A moldvai csángó-magyarok között is fennmaradt egy hagyomány amely szerint a Kegyszobor Bizáncból került volna Bákóba, onnan menekítették a török invázió elől Csíksomlyóra. Ez a legvalószínütlenebb hagyomány. Ebben az esetben bizánci stílus jellemezné a szobrot.
Arra hivatkoznak: azért járnak a moldvai csángók a pünkösdi búcsúra, mert tőlük került Somlyóra a kegyszobor. Valójában a somlyói ferencesek missziós tevékenységének a következménye a szorosabb kapcsolat a barátokkal. Hiszen a Moldva és a Szeret összefolyásánál, majd később Bákó városában kolostoruk volt a somlyói ferenceseknek, hosszú időn át. A XVI - XVIII-ik században, sőt azután is, rendszeresen átjártak a ferencesek a Kárpátokon, a csángó falvakba, lelkiekben való ellátásra, a hitben való megtartásra. 
Mit ábrázol a kegyszobor?     -   A “Napba öltözött Asszonyt”. (Sz. János ap. Jelenések, 1, 1.)
Már a III. században tagadni kezdték az eretnekek Szűz Mária Istenanyaságát. A középkorban megismétlődött ez az eretnek tanítás. Különösképpen a bogumilok és a husziták körében. ( Bálint Sándor: Sacra Hungaria, Szeged, 1943.) A katolikus alkotóművészek ebben a korban, mintegy hitvallásnak szánták a Szűz Mária ilyen formán való ábrázolását: a Nap sugaraiba öltözött Istenanyát, karján a Gyermekjézussal, lába alatt a hold, fején 12 csillagból koszorú. A Madonna lába alatt lévő hold képébe egy torz emberarc van mintázva. Azt mondják, hogy ez Áriusnak, a Szűz Mária istenanyasága tagadójának a képe. Még királynőként is ábrázolja alkotója: fején királynői koronával, jobb kezében jogarral. A Kegyszobor, Mária és Jézus fején lévő koronákról megjegyezzük, hogy ezen eredeti koronákon kívül, a XVIII. század végén, Battyhány Ignác, erdélyi megyéspüspök ezüstkoronákat készíttetett és attól fogva legalább 150 éven át ezen ezüst koronák diszítették a Mária és Jézus fejét. Most a kolostor kincstárában őrzik az értékes ereklyéket. Megjegyezzük, hogy Battyány Ignác püspököt az indította a fenti jótéteményre, hogy kérésére, a Szűzanya
közbenjárására meggyógyult fájós lába. A fogadalmi emlékek tábláján a nagy ezüst    lábforma a nagy püspök adománya, gyógyulásának emlékére. Ugyancsak Battyhány püspök az, aki a somlyói barátok kérésére alapos vizsgálatot rendelt el a Szűz Anya kegyhelyén történt csodákról, csodás gyógyulásokról (1798-ban) és “Csudákkal jeleskedő segítő Mária ” címet adta a kegyszobornak. (Boros F: Csíksomlyó, a Kegyhely c. könyve, 64. oldal.)
           Még igen sok csodás esemény és imameghallgatás van leírva az említett könyvben, amit nem kívánunk mind felsorolni. Néhány jellemző csodát, imameghallgatást, vagy éppen legendás eseményt mégis megemlítünk. Valamikor, a XVI - XVII. században a Szűzanya fején lévő koronát két felől két angyal tartotta kezében, a fejtől k.b. 20-25 cm. magasan. Amikor az angyalok ráengedték a kegyszobor fejére a koronát, valami katasztrófa fenyegette a kolostor lakóit, vagy a népet. Ez be is következett. - Amikor a hívek úgy látták, hogy szomorú a Madonna arca, ugyancsak valami vészt, vagy háborút jelzett. - Az 1626-os években egy jezsuita missziónárius Somlyóra jött és itt beszélték a népek, mi történt a közelmultban: Szentmise közben fehér ködgomolyag jött ki a sekrestyéből, körözött a kegyszobor fölött és néhány kör után a templomban lévő hívek fölé szállt és ott eloszlott. Természetesen, a hívek nagyon megrémültek. Az nincs följegyezve, hogy mit jelentett ez a látvány. - 1746 december 26-án és 1747 január 8-án, - mindkét esetben ugyanaz a jelenet történt. - A szentmise alatt a Szűzanya karján lévő kis Jézus kezében fellálgolt a toll-díszvirág. Sokáig lángolt és azután kialudt. A hívek azt hitték, hogy a gyertyától meggyúlt a kegyszobor. A jelenet után megvizsgálták, de a kis Jézus kezében lévő toll-díszvirágon, vagy a kezén a perzselésnek még nyomait sem találták. Ezt az eseményt hivatalos kivizsgálás követte az egyház részéről, a plébános, a gondnok és több szemtanú bizonyításával. (Losteiner: Chronologia 556.p.)   -    Az 1661-es tatár-török pusztítás alkalmával a kegyszobrot nem sikerült elrejteni, amit bizonyít a következő legendás történet: A tatár pusztítók behatolva a kolostor falai mögé, felgyújtották a templomot és a vele egy födél alatt lévő kolostort. A kolostor udvarába menekült népet halomra gyilkolták. Csak az erőseket kimélték meg, akiket rabságba hurcoltak. A templomban elrejtőzött nép a kegyszoborhoz menekült és könyörgött a szent Szűzhöz, hogy védje meg őket. A tatár vezér látta, hogyan bújnak a kegyszoborhoz az emberek, gondolta, hogy ez a szobor valami nagy kincs lehet. Elhatározta elszállítását. De amikor szekérre tetette, négy, hat, de nyolc ökör sem tudta megmozdítani a szekeret. Akkor ledobatta a szobrot és kardjával hozzá vágott. (A kegyszobor nyakán és homlokán most is látható a vágás és karcolás helye). A tatár vezérnek karja megbénult és erre megrémülve, elmenekült. - Tehát a kegyszobor a felgyújtott templomban volt. Tüznek, vagy füstnek nyoma sincs rajta. Hát ez nem nagy csoda?
Rendkívül sok csoda és imameghallgatás történt századokon át, a kegyszobor előtt bizalommal elmondott kérés hatására. Beteg, reményvesztett, súlyos problémákkal küzködő emberek nyertek vigasztalást és gyógyulást testi-lelki sebeikből. Ennek emlékét hirdeti a fogadalmi tárgyak táblája a nagy oltár fölött. Lent pedig, 1945-től napjainkig, a márványtáblák tömkelege. Mind megannyi bizonyítéka, hogy mindaz, aki hittel és bizalommal fordul Jézus szent Anyjához segítségért, meghallgatásra talál. Ebben van a kegyhelynek csofálatos varázsa. 

A kegyszobor érintése, simogatása.

Megemlékezünk még némely népi hagyományról, szokásról, amelyek a búcsújáró helyeken, a kegyszoborral, vagy a történelemmel kapcsolatban maradtak fenn a gyakorlatban:
Általános népi hit és hagyomány, hogy a kegyszobor megérintése, simogatása kegyelemmel jár és hatásos eszköz, hogy a Szűzanya meghallgassa a hívő kérését. Ez a világ minden búcsújáró helyén gyakorlatban van. Pl. Lourdesban, ahol a barlangnál lévő Mária-szobrot nem érik el a zarándokok, olyan magasba van helyezve, az alatta lévő sziklát simogatják, csókolgatják.
Bálint Sándor, a népi szokások, hagyományok kutatója és ismerője a következő, az Egyház által is elfogadott magyarázatát adja ennek a gyakorlatnak. (Sacra Hungaria, 102-103.o.)
“ A dolgok, kultikus szertartás álatal már a pogány népeknél is mágikus színezetet nyertek (tabu, totem, stb.), a katolikus gyakorlatban pedig szentelménnyé válnak, amelyeknek az egyházi felfogás, meg a belőle fakadó jámbor néphit értelmében egyaránt különleges foganatosságuk, kegyelemközlő erejük van. A kölünböző tárgyak, a szentelés és áldás által karizmatikus jelleget nyernek. Az Egyház tehát a régiek szimbólikus természetszemléletét elismerte, megszentelte, művészetében és liturgia-rendszerében fölhasználta. Így keletkeztek az Egyházban a szentelmények. ( Vizszentelés, gyertyaszentelés, tárgyak megáldása...) - A szentelmények át meg átszövik népünk személyes életét, mindennapi munkáját. Egészséget és oltalmat közölnek a bennük bízókkal.” - Ezért van az, hogy a búcsújáró helyeken megszenteltetik pappal kegytárgyaikat, (rózsafüzért, imakönyvet, vallásos érmeiket), elviszik a kegyszoborhoz és hozzáérintik. Úgy érzik és úgy tudják, hogy a szentelményből és kegyszoborhoz érintett tárgyakból misztikus kegyelem árad rájuk és mindazokra, akiknek otthon átadják. Nagyon sokszor magukkal viszik a búcsúra otthon maradt betegeik ruháit, tárgyait, hozzáérintik a kegyszoborhoz és a Szűzanyának ajánlják őket. A hívő keresztény tudatában van annak az igazságnak, hogy Szűz Mária, Jézus Anyja közben tud járni Szent Fiánál az égben, teljesíteni tudja kéréseiket. Az imameghallgatásnak egyetlen titka az erős hitben és fenntartás nélküli bizalomban rejlik. Az emberben lévő misztikum, amellyel kéri és fogadja az Istentől jövő jelzéseket, kegyelmeket, olyan tényező, amelyet a mai fejlett tudomány és teknika sem tud megmagyarázni, vagy túllicitálni. Nagy titok az ember, még nagyobb titok az ember szellemi világa.
Milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a kegyszoborhoz érintett szentkép erejének, álljon itt a következő feljegyzett történet:
1749 júniusában Szentiványi Mihály felesége Boros Zsuzsanna Lövéte mellett, a kirulyi fürdőben tartózkodott unokáival. Néhány nap múlva a harmadik unoka, Tamás, aki kb. 7 éves lehetett, mindenki megrőkönyödésére hirtelen meghalt. A szerencsétlen nagyanya tanács és remény nélkül állott a rengeteg erdő közepén. Környezetét megkérte, menjenek Lövétére és a halott gyermek részére hozzanak koporsót. Ő pedig bement a halott gyermekhez és imakönyvéből kivette a boldogságos Szűz csíksomlyói képét, rátette a halott gyermek testére és trédre borulva kérte a Szent Szűz közbenjárását. Három óra múlva a körülállók nagy rémületére a halott gyermek felébredt. A nagyanya hírvivő útján értesítette a Szebenben tartózkodó édesanyát és kérte, hogy hálából, készíttessen akkora emléktárgyat ezüstből, mint amekkora az az imakönyv volt, amelyből kivette a képet. El is készíttette és átadta egy ferences atyának, aki elhozta Somlyóra.(Losteiner: Chronologia 559 p.)

A kegyszobor öltöztetése:

Mint érdekességet ismertetjük azt is, hogy a kegyszobrot századokon át öltöztették. Mit jelent ez? 
Díszes ruhát készítettek a kegyszobor számára. A liturgiai időszaknak megfelelően, adventben és nagyböjtben lilla színű, karácsony és húsvét időszakában fehér, nagypénteken fekete, pünkösdkor piros, évközben zöld színnű öltözéket adtak rája. A XX. században csak a kis Jézust öltöztették. Az 1960-as évektől nem öltöztetik a kegyszobrot, sem a Gyermekjézust. Sokszínű kis ruhácskái most a sekrestye raktárjában vannak eltéve, örök emlékül.

A búcsújárás hagyománya és pszihológiája.

Már a régi pogány népek szerették a közösségi ünnepléseket. Így a körmeneteket, felavatási ünnepeket, tömeges szórakozási összejöveteleket. (Amfiteatrumok, lovagi tornák, kocsiversenyek.) Körmenetet tartottak isteneik tiszteletére. (Napisten tiszteletére. Ezt alakította át az Egyház a Gyertyaszentelő Boldogasszony napján tartott gyertyaszentelői körmenetté.) “A fény” ünnepe... “A világ Világossága” ünnepe.
Bálint Sándor írja:  “A vallásosság az emberiségnek mindig alapvető élménye volt. A templomok, a kolostorok döntő hatást gyakoroltak egy-egy vídék, táj népére, nemcsak vallásos, hanem egyéb vonatkozásban is. A búcsújáró helyek hatása még mélyebb és elevenebb. A búcsújárás a katolikus népnek egyik legjellemzőbb megnyilatkozása.” (B.S. SacraHung.)
A székelységnek az ősöktől kapott drága hagyománya, amelyet évszázadokon át gyakorolt, a búcsúrajárás Csíksomlyóra. Úgy beidegződött a vallásos emberek agyába, hogy “jön a pünkösd, menni kell a csíksomlyói búcsúra,” mint a vándormadárnak, amikor eljön a költözködés időszaka. Ő úgy érzi, menni kell!
Van egy kifejezett pszihológiája a búcsúra menésnek: a közösségi élmény. Amint gyülekeznek, templomi lobogók alatt felfejlődnek, ahogyan vonulnak az utakon, a falvakon, imádkozva, énekelve. Ahogyan megérkeznek a búcsújáró helyre, köszöntik a Szűzanyát, meghatódva neki ajánlják magukat, övéiket, nehézségeiket, betegeiket; ahogyan részt vesznek a sok hívő között a szentmiséken... mind-mind kimondhatatlan sok élményt jelent a számukra. Valami felmagasztosultság érzése keríti hatalmába a búcsúban részt vevő zarándokot.
A kegyszobor előtt az az érzésük támad, hogy a Szűzanya mindnyájuk Anyja. Tehát ez a sok és sokféle ember egymáz között, testvérek...
Amikor búcsúra mennek, elfeledik mindennapi gondjaikat, szívesen viselik az út fáradalmait, a nap hevét, vagy éppen az eső áztatását. S mindezt miért? Egy székely asszony így fogalmazta meg: “Otthon vétkezünk eleget, legalább ilyenkor vezekeljünk...” Tehát a búcsújárásnak leglényegesebb kelléke a hívő, bűnbánó, vezeklő lelkület.Ezért járulnak a szentségekhez is.(Gyónás, áldozás.) Maga a búcsújárás is bűnbánati gyakorlat.
Csak az tud fogalmat alkotni a búcsújárás pszihológiájáról, aki legalább egyszer végig járta a búcsú különböző szakaszait és megfigyelte a hívő emberek közösségi élményeit. Ha bele tudott kapcsolódni a búcsúsok áhítatába, velük imádkozva, énekelve, még inkább megérti, megérzi a búcsújárás vigasztalását, varázsát.

Különös szokások:

A hívek a búcsújáróhelyről szentelményeket szoktak magukkal vinni: önmaguknak oltalmazó emlékeztetésül, az otthoniaknak pedig búcsúfiául, kegyelmi ajándékul. - A szegedi búcsúsok induláskor Máriaradnán zöld ágat törnek és visznek kezükben, ami azt jelképezi, hogy lelkük mintegy kivirágzott kegyelemben, a búcsújárás alkalmával. -   Ugyanezt elmondhatjuk a csíksomlyói búcsúsokról is: a zarándokok nyírfaágat visznek magukkal. Kezükben, csomagjukon, tarisznyájukon, újabban a személygépkocsit, sőt az autóbuszt is, amelyen utaznak zöld nyírfaággal díszítik föl. Honnan ez az ősi szokás, hogy éppen nyírfagallyakkal díszítenek? Mi ezt a valószínű magyarázatot adjuk, amire a mai búcsús már nem is gondol: bizonyára 1567-ben a hargitai győzelem után, a hegyről való levonuláskor és a Somlyóra való fölmenetelkor éppen zöld nyirfaágakkal diszítették győzelmi lobogóikat. Mert május végén a nyírfa zöldel a legszebben. Aztán van egy népi hagyomány: a búcsúról hazavitt nyírfaágat beteszik a “belső szobába,” míg csak el nem hervad. Megszámlálják, hány levele van és a családnak naponta annyi Üdvözlégyet kell elmondania, ahány lapi van az ágakon. Ezt az imát Szűz Mária tiszteletére, a család egészségéért, boldogságáért kell felajánlani. Amikor egy levél lehervad az ágról, megszűnik az imakötelezettség.  
A búcsúfia rendszerint szentkép, vagy éppen a kegykép másolata, olvasó, érem, vagy valamely műtárgy, mely a búcsúra emlékeztet. Ezeket a búcsúsok megszenteltetik pappal, majd a kegyszoborhoz érintik. Az a bensőséges hiedelem vezérli őket, hogy a kegykép csodatevő hatásából, segítő erejéből valami a búcsúfiába besugárzik. Ezen kegytárgyakat otthon elteszik, vagy szeretteiknek adományozzák. Az a tudat él lelkükben, hogy a somlyói segítő Mária velük van kegyelmével, áldásával.
A gyerekeknek szánt búcsúfia közül a mézeskalács a legjellegzetesebb.          A mézeskalács valamikor kultikus eledel, vagyis szentelmény volt. Megették, hogy mintegy megszentelődjenek ezen eledel által. Erre utal az a mézeskalácsosok között élő hagyomány, hogy ezt a mesterséget a barátok találták ki. (Bálint S: Sacra Hung. 178-179.o.)

Búcsúzás a kegyhelytől:

Megható a keresztaljai csoportok búcsúzása a kegyhelytől, különösképpen a kegyszobortól. Valóságos drámai jelenet alakul ki, ahogyan megköszönik a Szűzanyának a nála kegyelemben töltött órákat, perceket.
Beleimádkozzák, beleéneklik búcsúzásukba, mennyire fáj, hogy el kell válniok Édesanyjuktól, a boldogságos Szűz Máriától. Csak az vigasztalja, csak abban a gondolatban tudnak megnyugodni, hogy ezután sem hagyja el őket, szeme rajtuk lesz további életküzdelmükben. Megigérik, hogy újra eljönnek őhozzá, amikor ismét elkövetkezik a búcsújárás ideje.
Aztán elindul a keresztalja haza felé. Boldogan mennek, mert sok vigasztalásban volt részük a búcsúban.
Otthon a község határánál várja az otthonmaradottak csapata, a lelkipásztorral az élen, kereszttel és lobogókkal. Úgy fogadják a hazatérő búcsúsokat, mint akik győztes csatából térnek vissza. Ők pedig átadják a Szűzanya üdvözletét és áldását. Majd közös körmenetben vonulnak a templomba, hálát adni Istennek a segítségért és elnyert kegyelmekért.

Web Rádió:

Web Rádió app:

Aktuális témák:

Android - iOS